Biztosra veszem, hogy sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy az egyes időjárási tényezők befolyásolásának eredményeként mikor és hol keressük a pontyokat. De ennél is inkább az, hogy miért. Sokan hallhattunk már a frontok és a légnyomás okozta változások haltáplálkozást befolyásoló hatásáról, illetve hogy ezek a változások kihathatnak a pontyok életfolyamataira, bioritmusára. Ám mielőtt belemennék ennek bonyolult anatómiai és fizikai mivoltába, nézzük meg elsőként, hogy mivel is állunk szemben. Vagyis nem is mi… A pontyok!

A légnyomás értékének hirtelen változása mindig valamilyen front átvonulását jelzi. Igen! Átvonulását. Ez fontos kulcsszó. Sok esetben még az aktuális front érkezése előtt nem tapasztalunk légnyomás értékbeli változást, azonban kedvenceink már előbb lereagálják a közelgő változásokat, minthogy az a bizonyos front megérkezne. Igazán drámai különbséget azonban mindig a légnyomás értékének folyamatos, hirtelen változásakor tapasztalhatunk, mely lehet pozitív is, negatív is, attól függően, hogy milyen vízhőfokkal, víztípussal, halsűrűséggel, oxigéntelítettséggel állunk szemben.

Alapvetően a legtöbb esetben az alacsony légnyomás, alias melegfront a „mumus”. Ennek oka borzasztó egyszerű, a jellemzően délies széllel (télen érkezhet nyugatival is!) érkező meleg légtömeg egy vákuumszerű teret képez a légkörben, ami akár egy szivattyú, elkezdi csökkenteni a víz oldott oxigén szintjét. Emellett teret nyit az iszapszemcséken megtapadt gázbuborékok (elsősorban kénhidrogén) ugrásszerű betörésének a víztérbe, melynek eredményeképpen az iszapréteg felett ebben az időszakban egy kritikus, a halak számára huzamosabb ideig elviselhetetlenül oxigénhiányos, és egyben mérgező közeg alakul ki. Ezért is figyelhető meg erősen iszapos tavainkon, holtágainkon nyári melegfrontok során a pontyok tömeges pipálása.(Innen ered a mondás is tehát, hogy déli szélben nem eszik a ponty)

A többnyire északi irányból érkező hidegfront hideg légtömeget, és emelkedő légnyomást hoz magával. Az oldott oxigénszint ekkor ugrásszerűen megemelkedik, ezáltal a halak anyagcsere folyamata is optimalizálódik (nyáron!), a meder körüli diffúziós jelenség iszapos aljzaton átmenetileg alábbhagy, az erős szél, és a magas légnyomás véget vet a korábbi kedvezőtlen helyzetnek...

Ezzel most még valószínűleg sokaknak nem mondtam ez idáig újat. De vigyünk egy kis csavart a dologba. Mi a helyzet például a fiatal kavicsbánya tavakkal, melyekben alig található még üledékréteg? Bizonyára sokan tapasztaltátok már, hogy a pontyok bizony iszapmentes tavakon is sokat időznek alacsony légnyomás alatt a vízközti zónában. Lehet más egyéb is az ő tartózkodási helyük hátterében, mint az oxigénszint, és az iszapból diffundáló mérges gázok? A válaszom határozott igen. Az úszóhólyag és az ún. otolit nevű hallókő felel a fizikai változások, a hidrosztatikai nyomás, víznyomás érzékeléséért, és ezzel egyetemben a légköri változásoknak a víz sűrűségére, fajsúlyára gyakorolt hatásának lereagálásáért. E két érzékelő berendezés egymással szoros összeköttetésben, kapcsolatban áll, mely akár egy modern radar és annak szonárja, úgy jelzi pikkelyes barátainknak a víz aktuális fizikai tulajdonságainak változásait. Ha már radar… Egy kis keresztgondolat. Szoktátok bányatavakon nézni, hogy milyen mélységben jelzi a radar a halak többségét?! A legjobb, amit ilyenkor tehettek, hogy abban a mélységben kerestek egy törést, vagy púpot.

Forrás

És ha már bányató… Vigyünk a történetbe még egy kis csavart. A kaliforniai egyetem egyik tengerbiológusa, David M. Checkley felfedezte, hogy azoknak a halaknak a hallókövei, melyek savas közegben élnek, jóval nagyobb méretet öltenek, akár hatszorosa is lehet e hallótestecskék mérete, mint az alkalikus közegben élő társaiké.

Forrás

Amennyiben ez a felfedezés édesvízi halainknál is helytálló, és hasonlóképp zajlana le a folyamat, a saját logikám azt diktálná, hogy a savas tőzeg-, lignit- és szénbányák idősebb lakói érzékenyebben reagálhatnak a légköri változásokra, mint más, magasabb pH tartománnyal rendelkező víztípusaink lakói. Én persze nem tartom magam sem tudósnak, sem felfedezőnek, de szeretek ehhez hasonló, észszerű, logikus példák mentén gondolkodva építkezni a következő pecáimra...

Tehát összegezve: A halak vízoszlopbeli tartózkodási helyét nem csak az oxigénszint, a diffúziós folyamatok, és a felszíni planktonfogyasztás befolyásolja. Ezek hatása bizonyos víztípusokon jobban érzékelhető, míg másokon kevésbé. Az említett két berendezés működése viszont mindenütt állandó. Ha van iszap (gázbuborék), ha nincs. Ha bőséges a plankton, ha nem. Ha alacsony az oxigénszint, ha nem. Ez utóbbi esetben kiemelném még a téli alacsony légnyomást is, amikor az alapból magas oxigénszint (hideg víz) és az imágó planktonikus szervezetek csaknem teljes hiányának ellenére is elhagyják a halak a meder környékét ebben az időszakban.

Miért is lehet hasznos nekünk, pontyhorgászoknak mindez? Ha össze tudjátok rakni a kirakós darabjait, azonnal megértitek! Alacsony légnyomás = vízközti/felszíni ponty. Magas légnyomás = meder körül tartózkodó ponty. Hova tegyük le a szereléket? Hol kínáljuk fel a csalit? Ahol a legkisebb energiabefektetéssel a legkönnyebben hozzáférnek. Mennyit etessünk? Hol is tartózkodik többségük? Érdemes ész nélkül szórni, ha éppen nem is időznek a meder körül huzamosabb ideig, mert különben feldobnák a pacskert a gázoktól? Ugye, hogy nem! Remélem, tudtam segíteni.

Jávorka Dániel