A PONTYOK TÁPLÁLKOZÁSA ÉS EMÉSZTÉSE 1. rész ? A fehérjeemésztés

 

A PONTYOK TÁPLÁLKOZÁSA ÉS EMÉSZTÉSE

1. rész – A fehérjeemésztés

 


A pontyok legfontosabb természetes táplálékainak az aminosavforrások elsõszámú „lelõhelyei” számítanak, így aztán  egyáltalán nem mindegy, mennyire vagyunk képben mi, horgászok ebben a témakörben. Ugyan  sok mindent olvashattunk már a pontyok fehérjeigényérõl, azok emésztésérõl, de többnyire csak tudománytalan beszámolókban, melyek téveszméi sajnos a mai napig élnek a köztudatban. Itt az idõ tehát, hogy megpróbáljuk rendbe tenni  a fogalmakat, tisztázni  a biológiai folyamatokat, lezárni a nyitott kérdéseket.


 

Akárcsak az emberi szervezetben, a halaknál is kialakult az evolúció folyamán az a fajta tápcsatorna, és annak egyes szakaszai, mely az életmódjuknak leginkább megfelelő táplálékforrásokat, elemeket képes hasznosítani, beépíteni. Ahhoz, hogy ebből pontyhorgász szemmel nézve hasznos információkhoz jussunk, érdemes ezt a tápcsatornát elsőként megismerni, tanulmányozni. A gyomor a növényevő és vegyes táplálkozású halak esetében gyakorlatilag teljes mértékben hiányzik, helyette e két csoportba tartozó fajoknál a bélcső kezdeti szakaszán egy tágulat figyelhető meg. A gyomor hiánya valószínűleg azzal magyarázható, hogy a kis mértékű táplálék feldarabolásához nincs rá szükségük. Ugyanakkor a gyomor hatékony fehérjebontó enzimjei híján a békés halak nehezebben képesek a magas fehérjetartalommal rendelkező haltápokat/haleledeleket/csalikat megemészteni, különösen az ún. polipeptideket, amely az összetett fehérjékre jellemző bonyolult, láncszerű szerkezet formájában áll össze.

 

 

De  mik is ezek a fehérjék meg a többiek?

 

Mielõtt tovább lépnénk, tisztázni kell pár fogalmat. Az aminosavak néhány tagból álló, viszonylag egyszerû szerves vegyületek, amiket úgy érdemes elképzelni, mint va- lami legóelemeket. Sok ilyen elem láncszerû összekapcsolódása hozza létre a fehérjéket, melyek értelemszerûen már sokkal komplikáltabb és nagyobb molekulák. A fehérjék – vagy akár proteinek – az élõ szervezet felépítését és mûködtetését végzik, illetve maguk is alkotói annak. Ha csak aminosavakból áll a láncolat (ami amúgy igen hosszú is lehet), akkor egyszerû; ha valami más – nem aminosav – is becsatlakozik, akkor összetett fehérjékrõl beszélünk. De hosszúságuk alapján is tesz különbséget a tudomány,  nagyjából úgy, hogy a viszonylag rövidebb (pl. 50-nél nem több tagból álló) láncot peptidnek, míg a hosszabbat már fehérjének (illetve polipeptidnek) nevezi. Hogy mindezt mi- ért jó tudni, az hamarosan, az emésztés egyes lépései során világossá válik.

 

 

A kagylótól az aminosavig

 

A pontyok fehérjeemésztését három fõbb szakaszra oszthatjuk. Az elsõ fázisban a garatfoguk végzi el a táplálék aprítását, illetve feldarabolását. Ezt követõen jönne a gyomor a savas közeggel és a roppant hatékony fehérjebontó pepszinnel, de ugye, ez most kimarad, így a feldarabolt táplálék egybõl a bélcsatornába kerül, ahol a hasnyálmirigy által termelt tripszin, illetve kimotripszin nevû enzim az összetett fehérjéket peptidekké darabolják (második fázis). Nem nehéz kitalálni, hogy hamarosan ezeket ugyancsak tovább kell bontani: mégpedig a harmadik fázisban, amikor is a vékonybél egysejtû mirigyei által termelt enzimek, a peptidázok a bélnedvvel elegyedve a peptideket különbözõ aminosavakra bontják. A peptidáz enzimek különbözõ változatai egy-egy aminosavforma kinyeréséért felelnek – az így keletkezett aminosavak már fel tudnak szívódni a vékonybélbõl, hogy a továbbiakban a szervezet hasznosíthassa õket. A bélben maradt nem hasznosítható tápanyagok (pl. a kagylóhéj törmeléke) az alfelnyíláson át távoznak.

 

Értékes építõkövek

 

A békés halak a számukra szükséges 20 (esszenciális és nem esszenciális) amino- sav egy kiegyensúlyozott kombinációját igénylik. Az emésztés során keletkezõ aminosavak a bélbõl a véráramba kerülnek, és így jutnak el a különbözõ szövetekhez, hogy azok újraépítésében részt vegyenek. A szövetek fehérjéit 20 aminosav alkotja alapvetõen – ezek közül némelyeket a hal szervezete képes szintetizálni, míg másokat nem. Ez utóbbiakat a táplálékának kell tartalmaznia. Azt a 10 aminosavat, amelyeket a békés halak nem ké- pesek szintetizálni, esszenciális aminosavaknak nevezzük.Mint látható, a halnak (és persze az álla- toknak általában) tehát nem fehérjeforrásra, hanem aminosavforrásra van leginkább szüksége.A proteinek biológiai értékét ezért az aminosavösszetétel határozza meg, például egy lizinben és metioninban gazdag fehérje, értékesebb tápanyag, mint egy ezekben az aminosavakban nem bõvelkedõ.

A leírtak alapján érdemes átbogarásznunk az általunk használt bojliösszetevõk beltartalmi  paramétereit,  így hatéko- nyabban létrehozhatunk egy, a halak számára kiválóan emészthetõ, hasznos csalit. A következõ lapszámban a szénhidrátok emésztési sajátosságaival folytatjuk.

 


Érdekes

A tejfehérjék (kazein, laktalbumin) aminosav forrásait azért nem képesek a halak hasznosítani, mert nem rendelkeznek azzal az enzimmel (kimozin), amely a tejfehérjeforrások bontásáért felel, hisz náluk az evolúció során kialakult szaporodási, illetve  utódgondozói  magatartás nem tette indokolttá a tejfehérjebontó enzimek létrejöttét.