Halliszttel, vagy halliszt nélkül?! Melyik csalit válasszam?

Már régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy a klaviatúrát megragadva, vásárlóimat segítve betekintést adjak a felhasználó számára talán egyik legfontosabb dilemmába: Hogy az egyes víztípusokra milyen csalival készüljünk? És mi áll ezen ajánlatok hátterében.

 

Elsőként elemezzük ki kicsit a halliszt kérdését. Minden egyes csaligyártással foglalkozó vállalat számára valamennyi európai ország erre szakosodott hatósága (nálunk a Nébih) előírja, hogy a kannibalizmus elkerülése végett a csalik kizárólag sósvízi halfajokból készült hallisztet tartalmazhatnak. Ezeknek a lehalászás és feldolgozás helyszínét illetően többféle fajta változata létezik, számomra a legfontosabb információ, mint csaligyártó, hogy északi, vagy mediterrán, esetleg trópusi tengeri környezetből származik a feldolgozott halfaj. Ugyanis minden hallisztnek van zsír és olajtartalma, amelyek a vízhőfok tükrében nem egyformán viselkednek a belőlük előállított csaliban.

 

Nézzük a dolgok másik oldalát. Sokat horgászom vadvízeken, holtágakon, eldugott bányatavakon, sőt, még folyóvízen is. Az ilyen típusú vízeknek van egy közös sajátossága: a viszonylag ritkás halsűrűség mellett rengeteg a természetes, fehérjedús táplálékforrás a pontyok számára. Ezek olyan táplálékok, melyeket akár évtizedek óta fogyasztanak biztonsággal, és mi megpróbáljuk (?!) velük elhitetni, hogy a hering-, szardínia-, tintahal-, tonhal-… stb. lisztekből készült golyócskák sokkal hasznosabbak számukra, mint amit évek óta, természetes úton, biztonsággal fogyasztanak. Nekem erről kb az jut eszembe, mintha holnap nekilátnék a vidéken élő nagyszüleim győzködni, hogy a Sushi mennyivel jobb fehérjeforrás, mint a szalonna. Tudom, abszurd példa, de legalább akkora sikerrel járna ez a kísérlet, mint egy hallisztes csalit egy olyan pontyra ráerőltetni, akinek ez a fajta táplálék még teljesen ismeretlen és idegen. A telepített tavakon és víztározókon jóval rövidebb idő alatt befogadják a pontyok a hallisztes csalikat, hisz sokkal nagyobb a halsűrűség, limitáltabb a természetes fehérje, és a horgász-nyomás következtében sokkal sűrűben kerül (akár napi szinten) az „asztalra” napi menüként valamilyen gyártó, vagy otthon készült, hallisztes csali. Megfigyelhető, hogy a nagyobb természetes vizeink, melyek szintén egy „zárt rendszert” alkotnak, hosszútávon ugyanígy befogadják az ott élő halak a hallisztes csalikat. Erre jó példa Ráckeve, vagy akár a Pilismaróti-öböl.

 

A nyílt Dunán más a helyzet. Ezt a közel 7 év, és az éves szinten több hetes horgásztúrák után úgy érzem, kijelenthetem. De ez nem csak a Dunára igaz. Minden olyan természetes vízen, ahol az adott ponty egyed még sosem találkozott bojlival, sokkal nehezebb egy hallisztes csalira ráállítani, mint egy halliszt-mentesre. Ha sikeres horgásztúrákat szeretnénk elkönyvelni, így ezt vélem a legjobb kiinduló pontnak: Olyan helyen használjunk hallisztes golyót, ahol a halak rendszeresen találkoznak bojlival! Ahol pedig jó eséllyel a mi bojlinkkal találkoznak először, ott felejtsük el a hallisztes vonalat. Baráti jó tanács. Tényleg működik! És van mellette érv is.

 

Az élő dunai pontyrekordom, Madártej-Morugával

 

 

Halliszt nélkül: Növényi fehérjés, vagy szénhidrátos bojli?

 

A józan ész azt diktálná, hogy hideg vízben növényi fehérje, nyáron pedig szénhidrát… De úgy vélem, vadvízeken nincsenek erre kőbe vésett szabályok. Egy biztos, az energia sokkal limitáltabb egy vadvízi ponty számára, hisz intenzíven horgászott tavakon, tározókon a pontyok napi szinten találkoznak a horgászok által beszórt magokkal, melyek sok esetben a napi energia-szükségleteik vastagon fedezik. Mivel természetes úton viszonylag kevés szénhidrát-származékhoz jutnak hozzá kedvenceink, így az olyan vizeken, ahol 1 km-ként 1 horgász ül, adja magát, hogy az energiadús csalikkal érdemes a pontyoknak kedveskedni.

 

Nézzünk néhány konkrét ajánlatot.

 

Ha folyóvízre megyek horgászni, az alábbi típusok mindig nálam vannak:

 

- Crunchy Chestnut (Gesztenye)

- Mystic Maple (Juhar-Bodza)

- Reckless Reactor (Madártej-Moruga)

 

Mindhárom típus hallisztmentes, funkciójukat, felhasználási javaslatukat tekintve van különbség. A Madártejes típust azoknak ajánlom, akik szeretnének folyón is szelektíven horgászni, és nem restek akár napokat várni 1-1 kapásra. Ennek pont a másik véglete a Gesztenye, amely gyors cukrokat tartalmaz, kimondottan attraktív szénhidrátos csali, nagyon jól használható a hidegvízi vadvízi pecákon! A Juhar-Bodza szintúgy egy attraktív csali, immár a Carp Legend szériából, ám az előbbi két típussal ellentétben neki a fehérjetartalma magas (halliszt nélkül!). Magas növényi fehérje tartalmát a juharmagliszt, szójafehérje koncentrátum, növényi baktériumliszt (pl 68), kender- és repceliszt gondosan beállított aránya reprezentálja.

 

Ha folyón horgászom, és nagyon mostohák a körülmények (például áradás van), akkor attraktív szénhidrátos csalit (Gesztenye) választok. 

 

Ha holtágra megyek:

 

- Prissy Promise (Pisztácia)

- Crunchy Chestnut (Gesztenye)

- Reckless Reactor (Madártej-Moruga)

- Mystic Maple (Juhar-Bodza)

 

Közülük az „örökzöld” Pisztácia az új a sorban. Nagyon univerzális csali, szinte bármilyen időszakban sikeres holtágakon, valamelyest hidegfrontban ilyen típusú vizeken talán hatékonyabb. A folyóvízi pontyokkal ellentétben a holtágak lakói, mivel iszapos a mederfenék, már jóval érzékenyebben reagálnak a légnyomás-változás okozta diffúziós folyamatokra (gázbuborék-betörés), mint folyóvízi társaik. Így itt már érdemesnek vélem a frontokat is figyelembe venni a csaliválasztásnál. Állandó mozgásban lévő folyóvízen, iszap híján ennek nincs jelentősége. Frontmentes időszakra ajánlom a Gesztenyés vonalat, melegfrontra pedig a Juhar-Bodzát. Ez utóbbi rendelkezik talán a leghézagosabb szerkezettel a sok magliszt miatt, így ez a típus adja ki legjobban az olajtartalmát, ami ebben az időszakban kulcsfontosságú! A Madártejest (hasonlóan a folyókhoz) itt is szelektív horgászatra ajánlom! Nagyon jó szolgálatot tehet erősen törpeharcsás vízeken, különösen az Ultra Hard Wafters változata.

 

Késő őszi Holt-Körösi szépség, melegfrontban, Juhar-Bodzával

 

Ha víztározóra, Balatonra, vagy nagy nyomás alatt álló bányatóra megyek:

 

Itt már beltartalom szerint igen jelentős a különbség a horgászat célját tekintve. A fő kérdés, hogy mozgalmas pecát szeretnék, vagy kiülőset? Lehet akár kombinálni is a kettőt, ha 1-1 bottal a két végletet erőltetjük. Általában én is pont így szoktam. Egy bottal kivárom a kapitális egyedeket, egyel pedig rámegyek a minél nagyobb kapásszámra (így is beeshet a jó hal)

 

Ezek alapján, ha kivárok:

 

- Prissy Promise (Pisztácia)

- Reckless Reactor (Madártej-Moruga)

Mindkét típus kiválóan alkalmas szelektív horgászatra nagy kiterjedésű állóvízeken, annyi különbséggel, hogy a Madártejes típus hatékonysága a hideg idők beálltával elkezd csökkenni. Így a hidegvízi szelektív horgászatokra már inkább a Pisztáciát ajánlom.

 

Ha Balaton, akkor Pisztácia. Egy szektor 2-t érő NBBH-s ponty 

A Pisztáciát kevésbé ismert bányatavakon is előszeretettel használom. Itt éppen a Fás-tavi megyei bojlis verseny legnagyobb halát adta ki

 

 

Ha sok kapást szeretnék, itt már jöhet a hallisztes(ebb) vonal:

 

- Terrible Trick (Monster Crab)

- Calamari Condiment (Squid-Chili)

- Fruity Fish (Eper-hal)

- Terrible Garlic (Monster Crab-Fokhagyma)

- Amino Acid (Kagyló Glm)

 

A választás kulcsa itt is az aktuális vízhőfok, illetve fronthatás. Ebben nagy hasznotokra lehet a csapatunk által közös erővel kifejlesztett csaliajánló program.

 

Remélem, sokaknak tudtam segíteni a választásban ezzel a kis szösszenettel. ;)

 

Jávorka Dániel